Mániákus fogyókúrázó

Nem tudom, hogy létezik-e olyan ember - főleg nő - aki  még soha életében nem fogyókúrázott. Ha valakinek szüksége van a diétára, és szigorúan be is tartja az utasításokat, az nagyon remek és üdvözítő.  Sajnos azonban előfordul, hogy a kívánt hatás elérése után sem képes abbahagyni a táplálkozási szokásai ellenőrzését (fogyókúrát, diétát), így könnyen áteshet a ló másik oldalára. A fogyókúra kezdi egész életét kitölteni -  hiperegészséges bioételekre/táplálékkiegészítőkre vadászik, ábrándozik róluk, tervezgeti, hogyan készíti el őket, és már lassan beszélni sem tud másról, semmi más nem okoz örömet neki.

Szép lassan a társadalmi érintkezésből is kivonja magát, mert inkább el kerül azokat az embereket, akik mindenféle egészségtelen szemétnek titulált ételt esznek. Vele sem beszél szívesen senki, hiszen csak a fogyókúra az egyetlen téma ami izgalomba hozza és amiről szívesen beszél. Igyekszik a testét és elméjét teljes kontroll alatt tartani. Az étkezéseket és minden ezzel kapcsolatos tevékenységet szent rituáléként kezeli. Vitamintabletta és ásványvíz mindig van nála, és szent meggyőződése, hogy az ő életmódja segítségével minden betegségtől védve van.

Mi okozhatja mindezt? Hipochondria, betegségektől való félelem, stressz?

A mániákusság egyfajta formája abból táplálkozhat, hogy önmagát tisztának, tökéletesnek már-már érinthetetlennek tudja. A betegségektől való teljes védelem érzete mellé egyfajta felsőbbrendűségi érzés is kapcsolódhat. A mániákusság mögött egyfajta alacsony önértékelés állhat, és ezt hivatott kompenzálni a „tökéletes” táplálkozás. Másrészről ha az élete minden pillanatát a táplálkozás és az ehhez kapcsolódó gondolatok, tevékenységek teszik ki, akkor nem kell foglalkoznia más, kevésbé kontrollálható dolgokkal, mint például a társkapcsolatok, párkapcsolat.

Kismamák elképesztő fogyása

Mindenki tisztelettel vegyes elképedéssel nézi a sztármagazinok, bulvárlapok oldalain a hírességeket/celebeket, akik szülés után pár héttel tökéletes alakkal pompáznak. Nem is csoda, hogy egyre több nő folytat nagyon kemény diétát a terhessége alatt is, hiszen retteg az elhízástól. Csak az jár a fejében, hogy szülés után már sosem nyeri vissza szülés előtti lányos alakját, ezért sanyargatja magát, nagyon sokat ártva ezzel a magzatnak. Annak a kismamának, aki nem eszik eleget, a gyermeke alacsony súllyal születik, a teje energiaszegény lesz, sőt akár el is apadhat. A regorexia viszonylag új keletű, ám még az anorexiánál is rosszabb étkezési zavar, hiszen egyszerre két ember az anya és a gyermek egészségét veszélyezteti.

Ezek a nők/kismamák félnek az anyaságtól és az anyasággal velejáró természetes folyamatoktól. Attól tartanak, ha gyermekük születik, megszűnnek majd nők lenni, és mindenáron meg kívánják tartani a  régi szülés előtti alakjukat. A nőiességbe úgy vélik nem tartozik bele az anyaszerep és nem bíznak abban, hogy a külsejükön kívül más értékes tulajdonságuk is számíthat a partnerüknek. Számukra követendőbb példa egy híresség, mint a környezetükben lévő többi nő hiszen a sikerességet látják benne.

A sport megszállottja

A táplálék megvonásán túl a mozgás túlzásba vitele is okozhat egyfajta függőséget, önsanyargatást. Ők az exorexiában szenvedők és a nehezen élik meg, ha le kell mondaniuk a napi testmozgásról, és folyamatosan emelik az edzés időtartamát és intenzitását. A végsőkig el tudnak menni a szervezetük kizsigerelésében , közben pedig meg vannak győződve arról, hogy a mindenkinél egészségesebben élnek. Egyfolytában a tökéletes testről elmélkednek, és mindenféle edzéstervet állítanak össze és próbálnak ki. A környezetük is mindig csak ezt hallja tőlük. Nem is tudnak igazán másról beszélni. Természetesen elkerülnek minden hizlaló ételt, és ha mégis „bűnbe” esnek, traumaként élik meg, melyet újabb kemény edzéssel büntetnek.

A teljesítmény fokozása a szervezet határáig szintén az önbizalomhiányra vezethető vissza. Újra és újra be kell bizonyítaniuk maguknak és a környezetüknek, hogy mire képesek, elgondolásuk szerint ezzel a többieket is  legyőzhetik. Az énképük nagyban függ attól, hogy sikerült-e nekik maximális teljesítményt nyújtani. A öngyűlölet is megjelenhet egy-egy célkitűzés elmaradása esetén. Az edzésre és a testükre való koncentrálással ők is kizárják a környezeti problémákat. Így nem kell foglalkozniuk bonyolult nem kontrollálható kérdésekkel, problémákkal.

Férfias fogyókúra, koplalás

Érdekes, hogy az anorexia napjainkban már nemcsak a nőket, hanem a férfiakat is komolyan érintheti. A betegség leginkább a fiatal, kamaszodó, fiúkat veszélyezteti. A legújabb felmérések szerint az anorexiások tíz százaléka férfi, de reális az esély arra, hogy a valós szám ennek a duplája is lehet, ugyanis az érintett férfiak próbálják gondosan titkolni ezen táplálkozási zavarukat. Ne csodálkozzunk ezen, hiszen míg a nők próbálják támogatni beteg barátnőiket, az  anorexiás férfiak társaiktól csak gúnyolódásra számíthatnak. Nem is kérnek segítséget. Talán még rosszabb helyzetben vannak, mint az anorexiás nők.

A férfiasságtól, a felnőtté válástól megrettennek ezek a fiatal fiúk/férfiak. Inkább egyfajta örökös kamaszkorban tartják magukat, hogy ne kelljen felnőni és felelősséget vállalni.